
Nehéz sorsú gyerekeknek gyűjt Preier Bálint, aki karácsonykor is bringázni fog Ázsiában
Idén azért jár be kerékpárral 4 országot, hogy négy szuper gyermek felépüléséért adományokat gyűjtsön.
Bálint szeret kimozdulni a komfort zónájából: volt már stoppal Nepálban, Indiában, ahol árvaházban dolgozott önkéntesként, utazásáról pedig blogot is vezetett a közösségi oldalon, így ezen keresztül gyűjtött anyagi támogatást a Mosonmagyaróváron nyílott hospice-ház számára. Bálint meglepő módon bicikli nélkül indult el a hosszú kerékpárútra. A megérkezése utána beszerezte bringáját és nekivágott a kitűzött célnak.

Utazásai sokszor önismereti kalandozások, bár sosem annak szánja őket. Ahogy Bálint fogalmazta: “Egyszerűen csak mehetnékem van“.
Októberben indult ismét útnak. Úgy gondolja, hogy összefogással a 4 gyermek is teljes életet tudna élni, a testi korlátaikkal is képesek lesznek ők is azt csinálni, amit a szívük diktál.
Bálint jelenleg Pekalongan városában tölti mindennapjait, karácsonykor pedig már Balin lesz. Egy világutazónak sem könnyű az élete, hiszen hiába lát szebbnél szebb tájakat, ismer meg különböző kultúrákat, az ünnepi időszak őket is próbára teszi.

A mosonmagyaróvári férfi azonban nem szomorkodik, hiszen utazásával itthon élő, nehéz sorsú, beteg gyerekek megsegítésére hívja fel a figyelmet.

Az eddigi utazásaim lelki eredetűek voltak, önmegvalósítás és önfelfedezés volt a célom. Most csak menni akartam, ahogy Forrest Gump.
Tervei szerint január 8-án indul majd haza. Itthon 12 éve tart teniszedzéseket, közben pedig Ausztriában is dolgozik, hogy mindig legyen elegendő félretett pénze, bármilyen őrültséghez támad kedve.

Egy önellátó kis gazdaságot szeretne magának létrehozni, amit kisebb léptekben már el is kezdett egy kis faluban Győr mellett. Nagyon szeret segíteni, bárkiről, bármiről is legyen szó. Szívesen foglalkozik gyerekekkel, árvaházakban, nyomortelepeken. Későbbiekben szeretne létrehozni egy gyermekotthont, ahol a nehéz sorsúaknak nyújthat menedéket, otthont, szeretetet, életre nevelést.
Egy hatalmas mezőn, domboldalon, az erdő szélén képzeli el, távol a városok nagy zajától, ahol az önellátást megtanulva, állatokkal, növényekkel tisztelettel és jól bánva sajátíthatják el mindazt, ami előre viheti őket és valódi célt adhat az életüknek.
Későbbiekben beszámolunk majd az utazásának nehézségeiről és szépségeiről.
Sok sikert és kitartást kívánunk Bálintnak!
