Valter Attila mentálisan is készen áll a 2021-es kerékpáros szezonra
Valter Attila 2020-ban megnyerte a Tour de Hongrie-t, majd végig küzdötte a Giro d’Italia három hetes menetét, ahol összetettben a 27. helyen végzett. Ezzel minden idők legeredményesebb magyar kerékpárosa lett.
Sikereit követően bekerült az év sportolója választás díjesélyesei közé, ahol hatodik lett. 22 éves és imádja, amit csinál. Fiatal kora ellenére meglepő mentális érettséggel, tudatosan készül sikerei folytatására. Jelenleg Spanyolországban készül új csapatával, a francia FDJ-vel. Valter Attila elmélet is és gyakorlatban is jól számol, ugyanis szerinet 50-50% a mentális és a fizikai felkészülés mértéke. Nem elég „fejben elhinni”, hogy miénk lehet a győzelem, ha egyébként nem dolgoztunk meg érte. Azt gondolom, hogy a mentális felkészülés teszi lehetővé azt a volumenű teherbírást, ami ahhoz kell, hogy a legjobbak legyünk. A legtöbb sportban az adott napon test a testtel versenyez, – így van ez a kerékpársportban is – de a fejben való felkészülés határozza meg, hogy ki érkezik felkészültebben. Természetesen a rajtpisztoly eldördülése után is óriási szerepe van a mentális felkészültségnek, mert ha készen állunk az akadály leküzdésére és bízunk abban, hogy jó munkát végeztünk, sokkal könnyebb lesz fizikailag is helytállni.
Elég sokáig csak arra figyeltem, hogy a lehető legjobb fizikai állapotban érkezzek a versenyekre és azt gondoltam, akkor fejben is rendben leszek. Első éves U23 koromban egy olaszországi világkupán nem teljesítettem jól, mégis azt vettem észre, hogy boldog vagyok. Boldog voltam pusztán attól, hogy ott lehetek, és azt csinálom, amit szeretek. Innentől tudatosabban kezdtem figyelni arra, milyen gondolatok zajlanak bennem, és mire vágyom. Szerencsére, ez számomra a még jobb eredmény és a még több munka, így viszonylag „könnyű” dolgom van a sport világában, mesélte Attila a fejben-dol-el.blog.hu oldalán. A párom és az édesapám leginkább, de versenyző társaim és a barátaim is támogatnak. Ők azok, akik a földön tartanak, ami számomra nagyon fontos.
Volt olyan, hogy nem úgy fejlődött, ahogy tervezte, ilyenkor nehéz volt neki is megtalálni a motivációt, de ahogy fogalmazott, amióta testben-fejben egyaránt figyel magamra, azóta felfelé ível a pályafutása. Amikor a legnehezebb volt, csak arra gondoltam, hogy ha túl leszek ezen könnyebb lesz, ha eljutok a profik világába, könnyebb lesz. Az is lett.
A nehéz időszakban édesapám mindig ott volt, hogy irányt mutasson. Talán ő maga sem tudja, hogy az edzői utasításai mellett, ezt csinálta a legjobban. Sosem várt el többet, mint amire képes voltam, de megtanított rá, hogy én se érjem be kevesebbel. Ma már én többet várok el magamtól, mint ő.
Az utóbbi 1-2 évben sikerült egy olyan pozitív spirálba kerülnöm, ahol nem kell különösebb erőfeszítéseket tegyek azért, hogy felkészült legyek fejben. A legjobb módszer mégis az, ha elképzelem, mit akarok elérni, és az odáig vezető, reálisan átgondolt lépcsőfokokon folyamatosan lépkedek az irányába. Sokszor hangosan ki is mondom mik a céljaim, például így tettem a Tour de Hongrie előtt is. Egyszerű, mégis lényegre törő üzenettel zárta a beszélgetést: Boldog akarj lenni, ne sikeres!
