Bringás kitekintő a Muravidékre. A dél-zalai dombok közül indulva átgurultam a Szlovén határon a Muravidékre.

Elkergettem a ködöt, a Vinarium toronyból egyszerre láttam négy országot, megnéztem Lendva várát, a magyar Maginot-vonalat, és találkoztam egy bivalycsordával is.

Én végképp feladtam, hogy kiigazodjam az időjáráson mostanában. Hosszú, és rövidtávon is annyira kiszámíthatatlan, hogy arra a következtetésre jutottam, hogy bármit is olvasok az előrejelzésben, elindulok biciklizni, aztán majd lesz valahogy. Akkora ködben indultam Lenti felé, hogy amögé nem csak a nap egyik fénypontjának tervezett kilátó, de a határvidék mind a négy országa bátran elbújhatott volna.

[galeria no=3]

Remek lesz ez!  – gondoltam, amikor a Lendvadedes felé tartó bicikliúton a szemüvegemet törölgetve be kellett látnom, hogy a probléma bizony nem a lencsével van. Aztán, mire a lendvadedesi víztározót elhagyva felküzdöttem magam a kegyelmet nem ismerő szögekben felfelé kanyargó erdei úton a Nagy-Tenke hegyre, úgy tűnt el a köd, mintha kicsöngettek volna neki a hetedik óráról.

A határral párhuzamosan kanyarogtam egy darabig, a pincesorok tetői között néha beköszöntek a szlovén hegyek, de rajtuk, és néhány sziesztázó erdészen kívül nem igazán járt erre senki más.

[galeria no=11]

Vinarium kilátó torony

Szlovéniába átgurulva hamarosan egy csavart acél-üveg építmény tűnik fel a távolban. Ez a 2015-ben épült Vinarium torony, ami a határvidéket átszelő Interreg kerékpárút mentén áll.

Az 53,5 méteres, kilenc szintes kilátótoronyból egészen a Triglavig ellátni, és a legfelső szint teraszán körbejárva négy országra is rálátunk. Az alsó szinten ajándékbolt és kávézó is üzemel, kötelező megállója ez minden Lendva környéki bringatúrának.

[galeria no=13]

Innen meredek lejtőn gurulok Lendva felé. Bár Szlovéniában vagyok, minden utcanév-, és útjelző tábla magyarul is olvasható, hiszen a környéken a mai napig jelentős magyar népesség él, a szlovén törvények pedig szerencsére – a határon túli területek között egyedülálló mértékben – biztosítják a kisebbségi jogokat, köztük a szabad anyanyelvhasználatot. Egy ilyen magyar nyelvű tábla jelzi a Csonkadomb tetején álló Szentháromság kápolnát. Itt egykor erődítmény állt, a törökök felett aratott győzelem emlékére a 18. században ennek a helyére pedig egy barokk kápolnát emeltek a város polgárai. A

[galeria no=16]

Szentháromság kápolna, a körülötte lévő temetővel, a barokk szoborcsoporttal, és Hadik Mihály, a kápolnában üvegkoporsóban őrzött, természetes úton mumifikálódott földi maradványaival a szlovéniai magyarság izgalmas és értékes kultúrtörténeti emlékegyüttese.

A lendvai vár

A gyors ereszkedés után rögtön újraindul a mászás, hiszen a kápolnától levezető út a lendvai vár domb lábához fut be.

[galeria no=17]

A 12. századnál is korábbra datálható erődítmény sokáig a környék legnagyobb nemesi családja, a Bánffyak kezében volt, de rövid ideig a Nádasdy és az Esterházy család is birtokolta. Ma Lendva egyik legfontosabb látványossága, a hetvenes évek óta kétnyelvű múzeum működik benne. A várból legurulva teszek néhány kört a bájos városban, megnézem Szent István szobrát a központban, és eltekerek a Makovecz Imre által tervezett magyar színház épületéhez is.

A várost elhagyva Völgyifalu és Pince felé bringázom tovább, és hamarosan visszaértek Magyarországra. Tornyiszentmiklósnál balra fordulva Lovászi felé veszem az irányt, ahol az 1950-es években kiépítették a „magyar Maginot-vonalat”, azután, hogy az akkori szovjet vezetés a külön utakon járó szocialista Jugoszláviát ellenséges országnak kiáltotta ki.

[galeria no=23]

Ennek részeként a környék kőolajmezői védelmében alakították ki az ország egyik legnagyobb óvóhelyét, a Lovászi légópincét. is, ami kilencvenes évekig működött. Ma a közeli Vasfüggöny Múzeummal együtt látogatható. (A nyitva tartásukról érdemes előre tájékozódni.)

Mielőtt visszatérnék Lentibe, teszek egy kitérőt Szécsisziget felé, ahol meglátogatom a Szapáry-Andrássy kastélyt és a Kerka vízimalmot is, ami mellett összefutok egy békésen vacsorázó bivalycsordával is.

[galeria no=25]

A faluban 1999 óta működik egy bivalyrezervátum. Szemezek egy darabig egy hatalmas bikával, aki végül – szerencsémre – úgy dönt, hogy nem jelentek rá veszélyt, így folytatja a lassú rágást, amit az imént félbeszakítottam. Kerkateskánd után a fő út mentén haladó, tökéletes minőségű kerékpárúton tekerek vissza Lentibe.

[galeria no=29]

Adatok és letölthető térkép / gpx:

• Táv: 45 km, szint: 380 méter, idő fotózással: 4 óra, nehézség: közepes
• Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA