30 kilométeres e-bike túra a Budai-hegységben

Gazdagrét – Kő-hegy – Farkas-hegy – Sorrento-sziklák – Erzsébet-kilátó – Budai-vár: Nyár végi estén fővároshoz közeli erdőket kerültem magaslatokat keresve.

Az út a budaörsi kerékpárút kezdetétől a Budai-várig 30 kilométer, főleg könnyű terepen, mely könnyen kibővíthető-nehezíthető felkészültségtől és ízléstől függően.

Túrámat a Budaörsi út és a Beregszász út találkozásánál kezdtem, innen indul a kerékpárút Budaörs irányába. A település előtt meg kell másznunk egy nagyjából 10% meredekségű dombot.

Kertváros, Spanyolrét és Örsöd határán elhagytam a kerékpárutat, mely innentől inkább kerékpáros jelzés, és az orrom után mentem, hogy a lehető legrövidebb úton felcsavarjak a Kőhegyre. A csúcstámadás egészen az út végéig aszfalton történt, kis északkeleti kerülővel közelíthető meg a jól kitáblázott Kőhegyi kápolna. A felsősor utca végén sorompó fogadott, azt megkerülve frissen szórt murván tekertem fel a kápolnához, egészen az utolsó húsz méter kőzetéig.

1853-ban Wendler Ferenc egy bányaszerencsétlenség során életben maradt, majd másfél évvel később megjelölte azt a kőhegyi vadrózsabokrot, amelynek szirmain álmában a Szűzanya arcát látta. 1855 tavaszán rokonokkal és ismerősökkel együtt munkához látott, utat készített a Kőhegyre, majd Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek engedélyezésével megkezdte a kápolna építését, amelynek alapkövét 1855. május 5-én Brunner János plébános rakta le. A hagyomány szerint IX. Pius pápa Szűz Mária-szobrot küldött a kápolna avatására.

A Kőhegyi kápolnát 1855. október 15-én szentelték fel a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére.

Wendler Ferenc sziklába vájt barlangját sajnos kihagytam, lévén utólag értesültem létezéséről az interneten. A kápolnától ugyanazon az úton gurultam vissza, ahonnan jöttem, a hegy északnyugati csücskénél rátaláltam a piros jelzésre, mely majdnem a Budakeszi utca végéig vitt felfele meredeken.

Itt jöttek a kihívások: köves is, meredek is, szűk is, szúrós is.

Hegyfok utcának hívják, de inkább egy vadregényes ösvény Budaörs északi szélén, jó háromszáz méteren keresztül. A Puttony utcát keresztezve folytatódik a tortúra, melyet Haibike Carbon CF SE kerékpárom nélkül, hagyományos bicaj nyergében biztosan nem tudtam volna tolás nélkül teljesíteni. Meredek, gyökerekkel 700 m, csaknem 100 m szintemelkedés. Aki kitekeri klasszikus bicajjal, valószínűsítem, hogy olimpiára készül, de minimum XC OB bajnoki címre pályázik!

Ahogy a szakasz végéhez közelítünk, úgy válik egyre szélesebbé, kavicsosabbá az ösvény. Kiérve az erdőből elénk tárulnak a Budaörsi-kopárok. A Farkas-hegy számos látnivalóval és kilátóhellyel kecsegtet, a legmagasabb pontján pedig egy táblára rakott panorámafotó magyarázza, hogy mi mindent látunk innen. Vitorlázó repülőtér is működött itt hajdanán, az emlékművet sajnos a vandál vihar, netán emberek tövestül kiszedték. A látogatók elől elzárt, Szekrényes-gerinccel párhuzamosan lecsorogtam északi irányba a Kies-völgybe, ami nyugati irányba fordított, kellemes emelkedő következett, egészen a sárga jelzésig, melynek első száz métere egy újabb büszke birtokosa az “aki kitekeri sima bringán, vendégem egy bambira” plecsninek.

A fenyvesen átszűrődő esti súrlófények, és az erősen lepusztult, tarajos dolomitgerinc pazar látványt nyújtottak, a talaj igen laza, homokos szerkezetű itt, lehet a gatyát-táskát porolni utána rendesen.

Egyik kedvenc helyem a környéken, a Sorrento sziklák!

 

Megcsodáltam, megfotóztam, közben már a következő szakaszon járt az eszem. A következő két-kétésfél kilométer a nagyszénászug feletti hegyoldalon jelentős szintemelkedés nélkül hullámzik, tele izgalmas kihívásokkal: oldalra lejtős keskeny ösvény, időnként köves-gyökeres akadályokkal, izgalmas hullámvasút-szerű, “lendületből letudós” katlanokkal.

Csillebérc közelébe érve a csomópontnál balra fordultam a sárgán, innentől jelentősen szelídebb ösvények következtek. Meglátogattam az itteni Magas-kőt, és a hozzátartozó kőfejtőt, valamint a bányász emlékművet. Itt tűzrakóhely várja a sütkérezőket, a csúcson pedig egy pad a romantikázni vágyókat, pazar!

A nap már erősen lemenőben volt, sovánlóvágtában megfordultam, és haladtam tovább. Csacsi-réten jókedvű fiatalok piknikeztek, Virágvölgynél átzöttyentem az erdei vasút sínein, aztán a Jánoshegyi út következett, felfestett kerékpáros jelzéssel. A Libegőtől rendesen meredekbe váltott az út, itt aztán babakocsit tolni is sportteljesítmény! Kielőztem egy feltűnően sportos úriembert, aki enduro bringáján csörlőzött felfelé. A kilátónál szóba elegyedtünk, kiderült, hogy ő Conor MacFarlane, Új-Zélandi freerider, a 2016-os Rampage résztvevője, és éppen itt nyaral. Ő nekivágott a fekete ösvényeknek, én pedig felmásztam a kilátóba egy kis demerungos panorámáért.

Erzsébet-kilátó

 

Az 1908-tól 1910-ig, neoromán stílusban épült, kör alaprajzú építmény 23,5 m magas, és 100 lépcső vezet fel a legfelső szintre. Az alapnál az épület kerülete 53 méter, majd a felére csökken. Az építkezéshez haraszti és borosjenői mészkövet használtak fel. A felépült kilátótornyot 1910. szeptember 8-án adták át a közönségnek, az építmény az akkori Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű építménye volt. A kilátót Erzsébet királynéról nevezték el, aki 1882-ben járt a hegyen.

Besötétedett, úgyhogy biztonsági játékot játszottam. A piros barlang jelzés meredek, hajtűkanyaros, néhol falépcsős szakaszán még csak-csak lejöttem, aztán a piros és kék jelzésen óvatos tempóban leereszkedtem a Budakeszi útig. Innentől burkolt úton, szélvész tempóban süvítettem a hűvösvölgyi útig, ahol rácsatlakoztam a kerékpárútra, egészen a Városmajorig azon gurultam, ahol szokatlanul sötét volt a templom környékén.

Záró fotó gyanánt feltekertem a Bécsi-kapun át a Mátyás-templomhoz a Budai-várba. Egy fiatalember japán karaoket énekelt mellettem. Közben arra gondoltam, hogy számomra hasonló a Budai-hegységben kerékpározni, mint neki saját maga szórakoztatására zenei alapra énekelni egy turista attrakciónál: Legjobb, ha a lenyűgöző helyeket élvezetes úttal tudjuk összekötni, és az se baj, ha nem figyel ránk senki!

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 30 km, szint: 640 méter, idő fotózással: 4,5 óra, nehézség: közepes
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

A cikkben szereplő Haibike kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!