Itthon
A környéket nagyrészt már felfedeztük bringával, ideje volt, hogy megismerjük a Szalajka-völgy értékeit is. A település múltjának érdekessége, hogy az ásatások során 35–40 000 éves leletekre bukkantak. A Szalajka-völgyet a turistáknak csak a 20. század közepétől engedélyezett látogatni, addig elzárt rész volt.
A település centrumában megálltunk a bringákkal, mert ritkán találkozhatunk ilyen pompás lovas központtal, amely az elmúlt években felújításon esett át. A lovarda elődje 1976-tól lovas stadionként funkcionált. A lipicai ménesek betelepítése korábbra tehető, már 1952-ben elhelyezték őket a Csipkéskúton. A stadion világbajnokságnak, Nemzeti Lovas Fesztiválnak és Lovas Világtalálkozónak is helyt adott már.
Alig haladunk tovább, máris egy igazi különlegességet láthatunk: az erdei kisvasutat, amely évente kb 200 000 vendéget szállít a völgy belsejébe. 15 perc alatt az utolsó megállóhelyéig viszi utasait. Kiváló aszfaltozott úton tekerhetünk tovább, egészen a vadasparkig, ahol dámszarvas és muflon is feltűnhet.
Szikla-forrásnál egy pillanatra megálltunk, mivel a nevéből is adódóan a sziklafal hasadékából folyik a víz a Kis-tóba. A mérések szerint a vízgyűjtő területe 4-6 km², mert a mélyben szövevényes barlangrendszer található. A Bükk-fennsík elnyeli a lehullott csapadékot és a hasadékokon keresztül tör a felszínre. A víz hőmérséklete melegebb, mint a Szalajka-pataké, mivel a mélyben van ideje felmelegedni.
Elhaladtunk a Szabadtéri Erdészeti Múzeum előtt is, és egyre közelebb kerültünk a bringáinkkal a Fátyol-vízeséshez.
Tovább tekertünk az enyhén emelkedő úton, amíg meg nem pillantottuk a fátyol-vízesést. Nem a hirtelen lezúduló eséséről nevezetes, hanem inkább a 17 méter hosszú, 18 lépcsővel szabdalt látványától.
Néhány éve kialakítottak egy Szabadtéri Erdei Múzeumot is, amelyben megismerhetjük a múlt és a jelen összekapcsolódását. A Szalajka-patakban él a sebes pisztráng, így útközben több halsütödében várják a megéhezett turistákat. Már 100 éve tenyésztik a halakat, így igazi ínyencségeket is kóstolhatunk, mint például a füstölt, sült pisztrángot.
A Fátyol-vízesés közelben ér véget az erdei kisvasút sínpárja, ahol egy nagy tisztáson pihenhetnek az ide látogatók.
A kíváncsiságunk tovább hajtott minket, így még tovább tekerünk, egészen az aszfaltozott út végéig. Egy mesebeli erdő ölelésésben rá is bukkantunk a Sipovics Tengerszem néven emlegetett tóra.
A kutatók azt állapították meg, hogy az Istállós-kői-barlang az ősemberek számára nem lakhely volt, hanem áldozóhely. Aki felküzdi magát oda, számoljon azzal, hogy lábat próbáló emelkedő vár rá.
Akinek a kerékpárja alkalmas a terepen, vagyis murvás, kavicsos úton való bringázásra, akkor érdemes még innen is tovább haladni. A hangulatos, fák ágaival borított emelkedőn, kényelmes tempót választottunk. Ezen a szakaszon találkoztunk jó néhány vízelvezetővel, ezért aki lefelé közlekedik, mérsékelt tempót válasszon.
Az Országos Kéktúra egyik pontjához értünk, ahol második világháborús német katonasírokat láttunk.
Fotó © Tokár Rita | Bringazas.hu
A túrát még tovább is lehetne folytatni a kék jelzésen, egészen Bélkőre, de azzal számolni kell, hogy az úton kidőlt fák lehetnek. Szalajka-völgytől csak 6 kilométerre található a 815 méter magas kilátó. Erről részletesebben itt olvashatunk.
A Szalajka-völgyre érdemes több időt szánni, hiszen lépten-nyomon valami felfedezésre váró érdekesség várja vendégeit. A kisvasút végállomásig gyerekkel érkező családok is kényelmesen tudják teljesíteni a kerékpártúrát.
A cikkben szereplő fotók a Magyar Turizmus Média Kft. tulajdonát képezik, azokat interneten, nyomtatott formában, vagy bármilyen más módon megjelentetni, másolni, közölni tilos. A fentiektől eltérni kizárólag a www.bringazas.hu oldal üzemeltetőjének írásos engedélyével van lehetőség.
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!