Praktikák
Sokan csodabogaraknak tarják azokat, akik sorra gyűjtik a kilométereket évről évre. Átlépve a bűvös 100-at már megnyílnak a határok, hasonlóan mint a Forrest Gump-ban: „Azon a napon, minden különös ok nélkül, elhatároztam, hogy futok egy kicsit. Így aztán elfutottam az út végéig. És amikor odaértem, gondoltam, miért ne fussak a város végéig?” Ugyanez van a kerékpározással is. Ha már sikerült a határainkat átlépni, akkor az a 200 kilométer vagy annál nagyobb távolságok, nem jelentenek problémát. Csak fejben kell legyőzni a km-től való aggódást. Ez persze nem megy azonnal, fizikailag és lelkileg is készülni kell rá.
Nem is gondolnánk, milyen régre nyúlik vissza a kezdete. Már a XIX. században voltak olyan bringások, akik többre vágytak, mint egy átlagos kerékpározás. Az ilyen eseményeken a résztvevők célja a minél nagyobb távolság megtétele volt, ezzel is bizonyítva vakmerőségüket.
Elmesélte Kuzler Béla, hogy 1891-ben a Petit Journal újság szervezte meg az első Paris-Brest-Paris versenyt, hogy demonstrálják a kerékpár létjogosultságát, praktikusságát.

Fotó Facebook/Paris-Brest-Paris
206 álltak rajthoz, amatőrök, profik vegyesen, hogy teljesítsék a távot. Az indulóknak 16 ellenőrzőponton kellett áthaladniuk, igazolva, hogy valóban megtették a távot. A győztesnek, Charles Terrontnak 71 óra 22 percre volt szüksége a táv megtételére. A következő versenyen, ami 10 évvel később volt, már francia bringásokon kívül mások is jelentkezhettek. Népszerűsége évről évre nő. Napjainkra egy-egy alkalommal több, mint 6000 bringás indul el Párizsból nyugatnak.

Fotó Facebook/Paris-Brest-Paris
Hazánkban 2011 óta van jelen a Randonneur mozgalom. Székely-Molnár Ákos vette kezébe a szervezését, így már Magyarországon is lehetővé vált a kvalifikációs túrák teljesítése. 2016 év végén Kuzler Béla vette tőle át ezt az önkéntes munkát, és ő lett az Audax Club Parisien magyarországi képviselője. Több mint egy átlagos bringás. Hihetetlen erővel és kitartással rendelkezik, ezt már több túrán, versenyen is bebizonyította.

Fotó Kuzler Béla
2016-ban 38.-ként ért célba a világ egyik legnehezebb kerékpáros túraversenyén, a Transcontinental Race-en. A 3800 kilométer során, gyönyörű tájakon, embert próbáló szakaszokon haladt keresztül és naponta kereste magában a miértekre a választ. Az éven újra rajthoz áll, addig is még néhány BRM túrát fog levezényelni társai segítségével.

Fotó Kuzler Béla
Látványos a létszámnövekedés, egyre nagyobb a BRM túrákra való igény, hiszen a tavalyi évben minden távon rekord létszám született. 2019-ben 37-en lettek Super Randonneurök, négyen Pedál Király címet is szereztek, és 81-en teljesítették a Pedál Király Lovagrend valamely fokozatához szükséges túrákat.

Fotó BRM Hungary
A részvevők sokat tanulhatnak, hiszen saját magukra vannak utalva, önmagukról kell gondoskodniuk, ha a bringájuk szereléséről vagy akár az étkezésükről legyen szó. Az időjárásra a legnehezebb felkészülni, szél és eső sem állja az útjukat.

Fotó Kuzler Béla
Áprilisban kezdődik a szezonnyitó bringázás, mégpedig egy Balaton kerüléssel. Aki kedvet érez, hogy a Balaton körüli bringázást a BRM200 teljesítménytúrázóival tegye meg, azoknak itt egy videó a tavalyi kerülésről. Aztán kb kéthetente folytatódnak a túrák az ország különböző részein, így az érdeklődők bejárják hazánk nagyobb tájegységeit. Életkorban széles az indulók skálája, de ahogy Kuzler Béla is elmondta, erre a teljesítmény túrázásra fel kell nőni. Nemek arányát tekintve alig 10 %-os a nők létszáma. 2016-ig csak 1 nő szerezte meg a Super Randonneur címet.

Fotó BRM Hungary
BRM legfontosabb szabályai
BRM Hungary honlapján tökéletesen összefoglalták: A végtelen szabadság érzése és a megismerés vágya az, ami hajtja őket. A szabadság, hogy arra mehetnek és olyan messze juthatnak el pusztán a saját erejükből, ahová mások nem. Nincsenek határok és korlátok, se távolságban sem időben, így akár éjszaka is az utakat róják. Komfortzónájukból kilépve megtapasztalják egyéni képességeik határait, megismerik önmagukat, megtanulnak kitartónak, elszántnak lenni. Az, hogy kit, mi motivál egy-egy túra teljesítésére eltérő lehet. Valaki a társaság kedvéért, van aki saját maga által megszabott idővel versenyezve vesz részt egy túrán, és van olyan, akit egyszerű túrázóként az út szépsége vonz. A végén, mikor mérleget vonnak teljesítményükről azonban már nem különböznek, tudják, hogy amit véghezvittek nem hétköznapi, elégedettek teljesítményükkel, tudván azt, hogy ha erre képesek voltak, akkor a lehetetlen nem létezik számukra.
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!