Itthon
Kerékpártúra az aranygombos Telkibányán
A település egy igazi aranybánya, ezt akár szó szerint is lehet érteni, ugyanis aranyat bányásztak a múlt századokban.
Észak-Magyarországon, a Zempléni hegyvidék 400 méteres magasságában fekszik Telkibánya, egy aranygombos település. Állítólag a templom keresztjét tartó gombot is aranyból készítették, amit csak a leggazdagabb városok engedhettek meg maguknak. Bózsva felől érkeztünk a kerékpárokkal. Már az odavezető úton érezhető volt, hogy a nyugalom és az erdő békés ölelése veszi körbe a községet. Nehéz elképzelni, hogy néhány száz évvel ezelőtt hazánk egyik leggazdagabb vidéke volt.
A telkibányai aranybányászatról szóló legkorábbi írásos adat 1341-ből származik, majd Nagy Lajos bányavárossá emelte. 1517-re már 150 lakossal büszkélkedhetett. Viszont a felfelé ívelő pályája hanyatlásnak indult, ugyanis a megfogyatkozott készlet 1757-ig pihent a mélyben, amíg újból meg nem megnyitották. Mária Terézia rendeletére ismét megindult Telkibányán a bányászat, és a 19. század elején újra vájárok és csillések éltek Telkibányán. A településen jelenleg is számos látnivaló tanúskodik arról, hogy a bányászat volt a térség mozgatórugója.
A legtöbb információt a község múltjáról és jelenéről a Helytörténeti Kiállítás Múzeumában kaptunk, ezért amikor betértünk megpihenni, új ismeretekkel és élménnyel lettünk gazdagabbak. Ez a hely kihagyhatatlan minden ideérkező turistának.
Az udvaron a keményen dolgozó bányászok életképei elevenednek meg. Felsétáltunk a park legtetejébe, ahonnan még káprázatosabb a látvány az utcára, a múzeumra.
Sőt még a bányamanót is elcsíptük a legfelső szinten, aki a mai szóhasználattal élve, a bányák biztonsági őre volt. Kinézetükből adódóan féltek tőlük az emberek, ezért inkább a mélybe húzódva őrizték a munkaterületet.
A régi magyar bányavárosok elmaradhatatlan tartozéka volt a lármafának, kopogónak vagy szlovák nevén klopacskának nevezett jelző-, riasztóeszköz. Zsinórral felfüggesztett középen ujjnyi résnyire kivájt, tömör juhar pallóból készült, amit kalapáccsal ütöttek. Ezzel jelezték a munka kezdetét és végét. Mielőtt azt gondolnánk, hogy egy bányászati múzeum unalmas lehet, akkor hessegessük el ezt a tévhitet, és feltétlenül térjünk be megcsodálni a kiállított emlékeket.
Apró részletességgel kidolgozott makettekben láthatjuk a bányamunkások életét. Sőt a üvegekben, amiket Telkibányán készítettek még különlegesebb kiegészítéseket rejtettek el.
A helyi múzeum épülete egykoron Magyarország első kerámia és kőedénygyára volt. A kiállítás egyik része ezeket az emlékeket őrzi, de látható a Zemplénre jellemző állat és növényvilág is.
Megtudtuk azt is, hogy Telkibánya közelében még több látnivaló akad, ami pont a bringásoknak és turistáknak kedvez, ugyanis letérve az közútról, megtaláljuk Mátyás király kútját, az egyedülálló Jégbarlangot vagy ásványgyűjtésbe foghatunk. A sáros és nyirkos időjárás miatt kihagytuk ezeknek a felfedezését, ezért hamarosan visszatérünk a környékre.
2016-ban a Virágos Magyarország környezetszépítő verseny egyik fődíját érdemelték ki. Takaros házak, rendezett udvarok még most is igyekeznek ezt a rangot képviselni.
Kerékpárral feltekertünk a Községháza feletti domboldalra, mert ott egy Turul-szobor árválkodik. A keskeny ösvényen gyalogosan is felsétálhatunk, miközben a élvezhetjük a friss levegőt.
A páratlan látványért érdemes kerékpárra pattanni, mert a település központja a lábunk előtt hever.
A panorámán túl még több érdekességre bukkantunk, mint például a Szent Katalin-ispotály és kápolna maradványaira.
Az ismertetőből kiderült, hogy hazánkban a telkibányai az egyetlen eredetileg is ispotály céljaira emelt épület, melynek viszonylag töredékes maradványaiból jól rekonstruálható és bemutatható az eredeti alaprajz. Az épület nagyobbik része a 16. század közepére elpusztulhatott, a pálos szentélyt még tovább is használhatták egy ideig.
Még mindig akadt látnivaló, csak pár száz métert tekertünk a Vártemplomhoz. A mellette lévő kopjafás temetőben találtunk érdekes feliratokat, sírokat, a világháború elesetteinek állított emlékfalat.
A sok látnivaló, tekerés után nem maradt más hátra, mint a telkibányai, gasztronómiai ízkavalkád megismerése. Többféle kínálatból válogathattunk: akadtak ínyencségek és helyi falatok, mint például a muflonból, szarvasból készült ételek. A környező erdőkben szedett gombákból ízletes levest kóstoltunk. Nem tudtunk személyesen találkozni a Telkimanóval, aki a környék minden szegletét csukott szemmel ismeri. Vezetésével legközelebb ásványgyűjtő útra indulunk, hogy füstkvarcot vagy akár ametisztet is rejtő kövekre bukkanjunk.
A cikkben szereplő fotók a Magyar Turizmus Média Kft. tulajdonát képezik, azokat interneten, nyomtatott formában, vagy bármilyen más módon megjelentetni, másolni, közölni tilos. A fentiektől eltérni kizárólag a www.bringazas.hu oldal üzemeltetőjének írásos engedélyével van lehetőség.
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
Kerékpárral Zemplén szívében
A zempléni hegyek között megbújó Háromhuta, Komlóska és Erdőhorváti értékeit kerékpárral fedeztük fel.
Itthon
