Havas kerékpártúra a homlokát ráncoló Bél-kő lábánál
Kifejezetten télies hangulatú januári napon látogattuk meg Bélapátfalvát, a Lak-völgyi tó környékét és a cisztercita apátság templomát.
A frissen esett hótakaró még varázslatosabbá tette Bélapátfalva látványosságait, viszont a hegy tetejére vezető út eléggé csúszott, így csak a településen bringáztunk. Első utunk a ciszterci apátsághoz vezetett.
A történeti adatok szerint a templom építése meglehetősen elhúzódhatott. Az egykori ciszterci apátságot II. Kilit egri püspök alapította 1232-ben, majd az építkezést megszakította a tatárjárás, ami magában a templomban azonban nem okozhatott nagymértékű pusztítást, hiszen – a kutatás jelenlegi állása szerint – csak főfalainak nagy része állt még boltozat nélkül.
Az 1289-es a kun belháborúk alatt felégették az apátságot. 1383-ból is van építési adat, mikor is az apátfalvi jobbágyoknak a templom építkezéseihez tizenhét szekérre való fát kellett beszállítaniuk.
A 15. század végére az apátság fokozatosan elnéptelenedett, a monostor falai beomlottak, és a templomot is kedvére pusztította az idő, 1720-ban is romként írják le. 1732-ben kezdték meg a templom barokk kori helyreállítás Erdődy Gábor egri püspök támogatásával, amely több periódusban zajlott. A felszentelésre csak 1745-ben került sor. Gyalogosan Bélapátfalváról az Országos Kéktúra jelzését követve érhetjük el.
A havas úton egészen óvatosan ereszkedtünk le a Lak-völgyi tóhoz.
Mellbevágó látvány a havas Bél-kő sziklás hegyoldala. 1907-ben megnyitották a külszíni bányát, ahonnan kötélpályán szállították le követ a cementgyárba. Pofástörőkkel, majd golyósmalmokkal őrölték iszappá.
1850-ben évi 180 000 tonna volt a gyár kapacitása. Többszörösére nőtt 1982-re, már 1 250 000 tonna volt a maximális teljesítménye. 2004-ben viszont befejezték a termelést, a gyár területén ipari parkot alakítottak ki. Miközben a hegy ráncos homlokát csodáltuk, a mögöttünk lévő dombokon is megakadt a szemünk. Ha alaposan megnézzük, akkor ott a távolban látszik Balaton is. Nyugalom, nem a forralt bortól állt keresztbe a szemünk, hanem Heves megye egyik településének ez a neve.
Jót tett a tekerés, mert a folyamatos gurulásnál nem mozogtak a lábaink és a csípős hidegben a komfortzóna határán mozogtunk. Bélapátfalva mellett található Lak-völgyi tó sokáig a cementgyár vízellátására szolgált, innen ered a Gyári-tó elnevezése.
Az Eger-patak folyásának felső részén kialakult medence peremén terül el az erdőhatár és a vízjárta patakvölgyek közötti sávban. A 2,3 hektár nagyságú tavacska igazi felüdülést nyújt a pihenőknek. A tó rendezett környezete, a hatalmas rétek kiváló helyszínei az aktív és passzív pihenésnek a nyári időszakban: van, aki napfürdőzni, úszni jár a tóhoz, de lehet bográcsozni, jókat sétálni, és horgászni is. Télen pedig a befagyott víz vagy a havas Bél-kő látványa csábít kirándulásra.
Visszagurultunk a város központjába, ahol az Országos Kéktúra pecsételő pontja is található. Az Eger–Putnok-vasútvonal melletti városnak két vasútállomása is van, az egyiket az egykori Cementgyárról neveztek el.
Kevesebb mint 3000 fős város egyre jobban kezd életre kelni, ugyanis a Bél-kő, az egykori ciszterci apátság és a Lak-völgyi tó ismét népszerűségnek örvend. Ráadásul a 6 kilométerre lévő Szilvásváradon is bőven akad látnivaló.
