Itthon
Lélegzetelállító panorámák a bükki kerékpártúrán
Az előző beszámolónkat a Bükk szívében, Nagy-mező útjain fejeztük be, innen folytatjuk a Három-kő, Tar-kő és Bánkút bemutatását.
Táv: Nagy-mező – Három-kő – Tar-kő – Olasz kapu – Bánkút – Nagy-mező
Nehézség: 5/5 (gravel vagy mountain bike)
Az aszfaltozott szakaszt követve egészen Szilvásváradig is tekerhettünk volna, de helyette a közel 1000 méter magas hegycsúcsokat vettük célba. A Nagy-mező fennsíkját felváltotta az erdei út, a fák között megbújó házikók. A Őrháznál jobbra kanyarodtunk, de a balra vezető útra is kíváncsiak lettünk volna bringával, mert gyalog már jártunk arra egy téli túra alkalmával. Egészen a Bánya-hegyi parkolóhoz vezet az út, és Répáshuta a legközelebbi település.
Pillanatokra eltűnt a tavasz egy-egy zegzugos részen és a tél havas képe köszönt vissza.
Nem árt nyitott szemmel tekerni, hiszen a jelzésekre figyelve a táblán is feltűnt a Három-kő felé vezető tábla. Ha van egy Garmin 1030 Plus navigációs készülékünk, akkor még biztosabb az irány. Innentől már erősen mountain bike vagy gravel kerékpárok terepe következett.
Bükk-fennsík töbrökkel tagolt látványa egészen különleges hangulatot adott a bringázásunknak, vajon mik ezek a mélyedések lépten nyomon? Ugorjunk vissza az időben. Évmilliókkal ezelőtt a Bükk-fennsík felszínén még nem tudtunk volna bringázni, hiszen a közeli tűzhányók robbanásai tufákkal, törmelékes vulkáni kőzetekkel borították be. A környező hegyekről tartó vízfolyások kimélyítették a völgyeket, egészen a mészkőaljzatig. A víz természetes szénsavtartalmával oldja a kőzetet, ezáltal üregeket alakított ki, a felszínen pedig mélyedéseket formált. A vízzáró kőzetanyag eltömítette ezeket a természetes lefolyókat. Így jöttek létre a dolinák, vagyis a töbrök. A Mohos-töbör az egyik legismertebb, ahol a nyári éjszakákon mínuszokat is mértek a szakemberek.
A fák között mélyeket lélegeztünk, amúgy is szükségünk volt a sűrű levegővételre, hiszen emelkedett az út és a terepre is figyelni kellett. Továbbra is hangsúlyozzuk, Három-kő és Tar-kő már igénybe veszi a bringákat, ezért csak az erre alkalmas kerékpárokkal és technikai felkészüléssel vágjunk bele. A kiálló fatörzsek csonkjai, az apró buckák egy élethű pumpapályának is megfelelnének.
Három-kőre már lélekben a Jávorkútra vezető úton felkészültünk. Ahogy egyre magasabban haladtunk az erdő karjaiban, úgy maradtak le mögöttünk a hétköznapi terhek, helyére a pillanat megélt szépsége került.
Fent ülve a lábaink alatt hevert a Bükk hullámzó vonulata és nem akarózott itt hagyni ezt a léleknyugtató látványt.
A Három-kőnél erőre kaptunk és meg sem álltunk Tar-kőig, vagyis az első köves emelkedőig. Erre a csúcsra már keményebb út vezet, így akadt olyan szakasz, ahol kénytelenek voltunk lábainkkal koptatni a talajt.
Tar-kő 949 méterével az egyik legmagasabb pont a Bükkben.
Tüzetesebben szétnézve, jobbról Eger és Felsőtárkány házait pillantottuk meg. A dombok között megbújt bogácsi tavat. Az alföldi síkságon Tiszaújváros tornyai nyújtózkodtak, de egészen távol Tokaj Nagy-Kopasz hegye is látszott. A panoráma bal csücskében pedig Felső-Borovnyák csúcsán álló katonai lokátort is kiszúrta sasszemünk.
Ez a hely, a Bükk pillanatok alatt a kedvencünk lett, mert igazán jól érzés volt magunkhoz ölelni a csodálatos panorámát, az erdői miliőjét.
Fotó © Tokár Rita | Bringazas.hu
Bár már egyre hosszabbak a nappalok, sokkal hamarabb sötétedik az erődben, így a kitűzött tervünknek megfelelően még feltekertünk Bánkútra is. A Zsidó réten át visszajutottunk az aszfaltozott útra, ahol korábban letértünk.
Amikor a környék iparát az üveghuták és vashámorok működése határozta meg, akkor rengeteg fára volt szükség, ehhez a Bükk biztosította az alapanyagot. A felszabadult területen legeltetés és az állatok takarmányozását szolgáló kaszálás lett a meghatározó.
Még a tél nyomai 2021. március 13-án. Fotó © Tokár Rita | Bringazas.hu
Nem egészen az Olasz-kapuig tekertünk el, de a Garmin 1030 Plus pár száz méterrel előtte jobbra irányított minket. Ezt a sziklavágást az első világháború idején 18 olasz hadifogoly végezte, hogy a kisvasútnak utat építsenek. Egészen 1940-es évekig működött a közlekedés, azóta felszedték a síneket és aszfaltozott út vezet Szilvásváradig. A falba egy emléktáblát is elhelyeztek.
Egy egészen jól járható dózerútra fordultunk rá, enyhe emelkedő vezetett Bánkútra. A Bükk tele van színes kerékpáros túrajelzésekkel, sárgáról a kékre tértünk át. Sajnos nem találtunk olyan információs táblát útközben, amelyen a bringás útvonalakat ábrázolták volna a térképen.
Mivel már egyre jobban sötétedett, igyekeztük a naplementét elcsípni Bánkúton. Pont időben sikerült feltekerni. Síelők, turisták már a környéken sem voltak, csupán 3-4 őzet láttunk az alattunk lévő sípályán. Sajnos már nem maradt időnk a Petőfi-kilátóhoz feltekerni, csupán a Felső-Boroványák felhőkbe kapaszkodó tornyát pillanthattuk meg. Egy gyors Facebook bejelentkezés is belefért az időnkbe, ITT nézhetitek vissza.
A lámpákat felkapcsoltuk és a szélálló kabátot is magunkra húztuk. Az erősödő szélben elengedhetetlen volt a kabát, másrészt a biztonság szempontjából is hasznos, hiszen neon színével sokkal hamarabb feltűnik az erdőben közlekedőknek egy elsuhanó bringás. Visszagurultunk a Nagy-mezőre, onnan pedig már aszfalton ereszkedtünk le Jávorkútra.
A téli lazább időszaka után, már igazán hiányzott a terepen való tekerés és az erdők varázslatos hangulata. Az egyre hosszabb nappalok és a melegedő hőmérséklet hamarosan több bringást fog kicsalni a természetbe, és akkor irány a Bükk két keréken!
A cikkben szereplő fotók a Magyar Turizmus Média Kft. tulajdonát képezik, azokat interneten, nyomtatott formában, vagy bármilyen más módon megjelentetni, másolni, közölni tilos. A fentiektől eltérni kizárólag a www.bringazas.hu oldal üzemeltetőjének írásos engedélyével van lehetőség.
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
Kerékpárral a hótakaróba bújt Szilvásváradon
Szilvásváradon egy mesebeli havas erdő ölelésében találjuk a Sipovics Tengerszemet, a Tótfalusi-völgyből vezető úton pedig gyönyörű panoráma tárul elénk a Bükkre.
Itthon
